Na, igen, a világ egyik legnagyobb kérdése, hogy mit is akarunk valójában? Mert az odáig teljesen rendben van, hogy valaki rendelkezik bizonyos adottságokkal, sőt tehetséggel, de hiába érzi úgy, hogy leénekelné a csillagokat is az égről – a fürdőkádban, vagy hiába sikerült jól a gimis színjátszóköri előadás, attól még egyáltalán nem biztos, hogy maga az énekesi, színészi stb. pályát neki találták ki. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy szürkének tartott munkakör mellett, szabadidejében, műkedvelőként kisebb fellépéseken sikeres lesz, ha nem is egy sportcsarnokban, de akár párszáz fő előtt. Nehéz dolog ebben a mai, “valósítsd meg önmagad”- világban úgy élni, hogy az ember ne nyomorítsa meg a lelkét azzal, hogy ki nem használt lehetőségeken rágódik egész életedben, ha ki sem próbálja magát. Ugyanakkor felismerje, ha mégsem neki teremtettek egy pályát, s inkább valami kevésbé csillivillinek látszó területen helyezkedjen el. Természetesen, ha valaki tehetséges, elhivatott, s úgy érzi, hogy ettől teljes az élete, akkor mindenképp megéri elindulni, és dolgozni az álmokért. Persze, azért nem árt alaposan körbenézni az adott területen, s elsősorban tisztába kerülni azzal, hogy mennyi láthatatlan háttérmunkát igényel egy sikeres karrier felépítése akár művészetről, akár szórakoztatásról, színészetről, bármiről legyen szó. Arról nem is beszélve, hogy ez sokszor köszönőviszonyban sincs azzal, amit a művészpalánta eleinte elképzelt magának…
↧
